dr. Bach és a DEVA virágesszenciái

dr. Edward Bach

1886-ban született Angliában. Orvosi tanulmányait Londonban 20 éves korában kezdte el, majd 1913-tól sebészként, később traumatológusként dolgozott. Munkáját a kórház bakteriológiai osztályán folytatta, ahol saját kutatásai alapján készített oltóanyagokat a bélben élő fakultatív patogén baktériumok ellen. Már ekkor felismerte, hogy összefüggés van a beteg személyiségtípusa, egyéni érzelmi beállítottsága és az elszaporodott bélbaktériumok fajtái között. 1918-ban a kórház megszüntette a külső munka lehetőségét, ezért otthonában rendezte be laboratóriumát.

Ebben az időszakban ismerkedett meg a homeopátiával. Lenyűgözte Hahnemann szemlélete: a beteg személyisége, lelki állapota kiemelkedően fontos a homeopátiás szer kiválasztásánál. Különösen tetszett neki az a nézet, amely a betegség kialakulásában és a gyógyulásban az elme és érzelmek fontosságát hangsúlyozza.

1922-ben a Londoni Homeopátiás Kórház bakteriológiai osztályán kezdett el dolgozni. A homeopátia segítséget nyújtott munkája folytatásához, és nagyon sok pozitív aspektussal gazdagította módszerét. Például elhatározta, hogy a gyógyszer (azaz a vakcinák) injekció útján történő beadása helyett egy szelídebb módon, szájon át bevehető változatot is kifejleszt. Készítményei később Bach-féle bélnozódák néven terjedtek el. Sok tanulmánya jelent meg szaklapokban, és orvosi körökben is elismert volt. De még így sem volt elégedett.

Kereste azt a módszert, amely közvetlenebbül hat az érzelmi és mentális állapotra és egyszerű az alkalmazása, hogy mindenki számára elérhető legyen. Nozódák helyett gyógynövényeket szeretett volna alkalmazni. Rengeteg növényt kipróbált, és a homeopátia módszeréhez hasonlóan készített belőlük szájon át szedhető esszenciákat. Ezekkel szemmel látható javulást ért el, és nem talált különbséget a nozódák és a virágesszenciák hatása között. Ettől kezdve csak az általa felfedezett virágesszenciákat alkalmazta a gyógyítása során. 1930-ban teljesen felhagyott korábbi laboratóriumi kutatásaival és nagyon jól menő belvárosi praxisával. Élete hátralevő részét az emberi személyiségtípusok tanulmányozásának, ill. az ezekhez kapcsolódó gyógyító virágok felkutatásának szentelte.

Munkásságának eredményeként 38 mono- és 1 összetett virágesszenciát fejlesztett ki, melyek révén e merőben új gyógymód alapjait fektette le.

BACH MUNKÁSSÁGÁNAK FOLYTATÓI

Bach halála után (1936) csaknem ötven évig kizárólag az általa kidolgozott 38 esszenciát és a Rescue Remedyt (összetett esszencia, másik neve Elsősegély csepp) ismerték. Később korunk gazdasági, társadalmi és szociális kihívásai új generációs „segítőket” igényeltek. Az élet minden területének egyre érezhetőbbé váló felgyorsulása, az eddig működőnek tűnő gazdasági és politikai rendszerek csődje, a közeli emberi kapcsolatok és a család válsága, a fokozódó létbizonytalanság, stressz, természeti katasztrófák egyre több embert billentenek ki lelki egyensúlyunkból…

A virágesszencia terápia iránti érdeklődés a 70-es évek elején élénkült fel újra, lelkes kutatók további virágokat fedeztek fel: Kaliforniában Patricia Kaminski és Richard Katz (Flower Essence Society), Ausztráliában Ian White (Australian Bush Flower Essences) és Franciaországban Phillippe Deroide (Laboratoire DEVA). Ez utóbbi, a DEVA Laboratórium, kontinensünkön e terápiás módszer legdinamikusabb fejlesztője, és a virágesszenciák területén mind a mai napig zászlóvivőnek számít.

	Phillippe Deroide (Laboratoire DEVA)
	Patricia Kaminski és Richard Katz (Flower Essence Society);
	Ian White (Australian Bush Flower Essences);